Napi infó:

Ma
2017. október 17., kedd
Hedvig névnap van.




. . . .

Városháza

.

Az újjátelepülés után az első városházát a mai Gőzmalom utcában egy kisholdnyi nagyságú, négy utcára szóló telken emelték. A főépület pitvarból, ülésteremből, adószedői, két kancellári és cselédszobából állt. Az udvarban volt a tömlöc, az istálló, a kocsiszín és két hambár. 1817-ben a roskatag épületből el kellett jönniük. Előbb a Korona nagyvendéglőt kívánták megvenni, végül a Szegedi utca 7. alá költöztek. Az új városháza építésének gondolata 1853-ban vetődött föl. A város rangjához méltó székház építéséhez megnyerték a Gyulán székelő megyefőnök, Nábráczky Antal egyetértését. Az építésre árlejtést tűztek ki, ennek hírét széles körben terjesztették. Két terv futott be: Mátéffy Pál helybeli mérnöké és Koczka Ferdinánd szolnoki építőmesteré. A városi tanács a drágább, Koczka-féle tervet választotta, mert korszerűbbnek, tetszetősebbnek, a célnak inkább megfelelőnek, jobb beosztásúnak, külső megjelenésében díszesebbnek tartotta. A tanács kikötött bizonyos változtatásokat: kifogásolta az emeletre vivő csigalépcsőt, téglalépcső helyett kőlépcsőt kívántak. A csigalépcsőt azzal vetették el, hogy a városbeli pórnép nincs hozzászokva. Az árlejtésre vonatkozó hirdetményt 1853 októberében a szomszédos városoknak (Szeged, Arad, Hódmezővásárhely, Nagyszentmiklós) is megküldték. Ismertették a föltételeket: az építési összeg 9000 ezüst forint, 10% bánompénz letétele, a munka kezdete 1854 tavasza, befejezés 1855. október 1. A november 20-ára kitűzött árlejtés vállalkozók hiányában eredménytelen volt. A január 22-i árlejtésen többen visszaléptek, végül a kivitelezést ketten vállalták: Koczka Ferdinánd építőmester a kőműves, Faragó Mihály helybeli ácsmester az ács-, asztalos-, lakatos- és üvegező munkát. Az épület nyugati részét 1854 nyarára vállalták, a többit 1855-re. A város 2500 napszámot ajánlott föl. Mátéffy Pál költségszámítása alapján a kőműves munkáért 4586 forint munkabér jár. Faragó Mihály ácsmester az ácsmunkát 1435, az asztalosmunkát – a karzaton és falépcsőn kívül – 3915, a lakatosmunkát 1310 forintért vállalta. A két vállalkozóval 1854. január 24-én a szerződést megküldték a megyei főnökségnek jóváhagyásra. 1854 őszén Koczka Ferdinánd és a város között nézeteltérés támadt, amely addig fokozódott, hogy az építőmester ellen pör indult. 1855 tavaszán az építést fölfüggesztették, csupán a meglévő rész lakhatóvá tételét végezték el. Az építési vállalkozóval kötött szerződés 5. pontja szerint, ha a városháza keleti részének építése közbejött akadályok miatt az 1855. évről elmaradna, az építőmester joga a szerződéstől elállni. A pereskedés azt eredményezte, hogy az építkezés csaknem másfél évre leállt, és az építési vállalkozó fölbontotta a szerződést. A félbemaradt munka folytatására újabb árlejtést tettek közé. A legkedvezőbb árajánlatot tevő Ország Gazda Lajos kecskeméti kőműves mesterrel 1856. június 15-én kötötték meg a szerződést. Ő a hátralévő munkát 1998 forintért vállalta. Bár a kőművesmunka 1857 nyarára elkészült, az egyéb szakipari munka és a hiánypótlás elhúzódott, és az épület átadására csak 1859 júniusában került sor. A munkálatok jelentős részét helybeli mesterek végezték. A városház homlokzatán elhelyezett órát Nagy Dániel makói mester készítette 1200 forintért. A bejárati tölgyfa kapu Faragó Mihály makói ácsmester munkáját dicséri, az erkély öntöttvas elemeit a Ganz vasöntöde készítette, a kőfaragómunkákat pesti mester végezte. A Főtér nyugati felét lezáró emeletes városháza tömeghatásával különösen az építés idején impozáns épületként hatott. A főhomlokzat erőteljes középrizalitját bástyaszerű poligonális falpillérek keretezik, lépcsőzetes oromzat zárja. A középrizalitot hangsúlyossá teszi a három nagyméretű íves ablak és a díszes erkély. A két enyhe kiugrású sarokrizalit harmonikusan illeszkedik az épület tömegéhez; hármas ablakával, lépcsőzetes attikával töri meg a két épületszárny egyhangúságát. Az ablakok egyenes és íves záródásúak tört vonalú szemöldökkel. A földszinten négy üzletet helyeztek el, ezek portáljai különbözőségükkel az épület egységét, tengelyképletét fölborították. A földszint közép-, az emelet udvar felé szélsőfolyosós. Az első nagyobb épület-fölújításra az első világháború előtt került sor. Már 1905-ben napirendre tűzték, ugyanis nem felelt meg rendeltetésének, a helyiségek egy része – a szobák egymásba nyílása miatt – sötét; a levéltár két udvari helyisége nedves; a bejárat boltozata repedezett; a nagytermet, az iktatót, a kiadót és az árvaszéki jegyző szobáit alá kellett dúcolni; a fedélszék és a födém teljesen elavult. Papp József városi képviselő 1911-ben olyan rozoga épületnek tartotta, hogy új városháza építését javasolta. A fölújításra még 1909-ben meghirdetett pályázatra négy munka futott be, ebből kettőt értékeltek. 1911-ben a Mérnöki- és az Államépítészeti Hivatal javaslatára úgy döntöttek, hogy a nagyterem fölötti lapos tetőt manzárdtetővel cserélik ki, ezzel tetszetősebb külsőt kívántak adni az épületnek, valójában építőművészileg elrontották a főhomlokzatot. Németh Andor budapesti mérnök terveit Széll József és Juhász János makói vállalkozók kivitelezték. 1922-ben ismét napirendre került a városháza bővítésének gondolata. Ki is sajátították a mai Marczibányi tér területét, és a városháza mögött kialakítandó utcába kétemeletes épületet kívántak emelni és összeépítették volna a régi épülettel. A rendőrségnek a földszinten adtak volna helyet. A városházával határos kasznárlak lebontásával és a városi bérpalota fölépítésével a két épület között utca keletkezett, így a továbbiakban egy északi szárny létesítése vált természetessé. A belügyi tárca az építéshez hatvanezer pengővel járult hozzá. Szabó Imre városi főmérnök 1939-ben elkészítette a terveket. Az új szárny párkánymagassága azonos maradt a régi épületével, de ide két szint helyett hármat alakított ki. Mivel a telek hegyes szögű volt, a bővítmény sarkát levágta, az emeleti részen megismétlődött a hármas ablak és a lépcsős attika; miként a régi szárnyaké, az új is nyolc ablakos lett. A helyiségeket középfolyosóra fűzte. A városház régi szárnyának padlásterében a levéltár részére – a díszterem vonaláig – is kialakított egy szintet, amelyet a kerek padlásablakok világítottak meg. Az első világháború előtt megépített ormótlan és szerencsétlen tömeghatású manzárdtetőt eltávolították, és visszaállították Koczka Ferdinánd eredeti tetőszerkezetét. A kőművesmunka kivitelezését Vasváry Béla makói építőmester, az ácsmunkát ifj. Fodor Ferenc makói ácsmester végezte. Féja Géza 1937-ben találóan jegyezte meg: „A megyei város belső berendezésére élénken rávilágít a megyeháza és a városháza. A két épület arca mindent megmagyaráz […] A városháza már távolról sem vár. Rozzant, ütött, kopott, elhanyagolt, dagadtságában is kispolgári épület. Jobb napokat látott, pocakot eresztett, de tönkrement, lerongyolódott kispolgárhoz hasonlít. Minden köve nagy alázattal hirdeti, hogy ő másodrendű intézmény, hiszen megyeszékhelyen vagyunk.” A városháza színházi előadásoknak, más kulturális rendezvényeknek is helyet adott, de főleg politikai küzdőtér volt; ahogyan Erdei Ferenc megjegyezte: „fellegvára Makó népe demokratikus ellenzéki harcainak”. A tanácsi rendszer létrehozásakor, 1950-ben a városi tanács – Farkas Imre javaslatára – átköltözött a volt megyeházába, a városház pedig járási tanácsház lett, majd 1979-től úttörőház.

.

dr. Tóth Ferenc

.