Napi infó:

Ma
2017. december 13., szerda
Luca, Otília névnap van.




. . . .

Főgimnázium

.

A gimnázium létesítésének szükségességét Dessewffy Sándor püspök vetette föl 1890-ben. Az ügyet fölkarolta a városi iskolaszék, Csanád megye közigazgatási bizottsága, a megyei törvényhatósági bizottság, a városi képviselő-testület és a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium egyaránt. Az építési költségekhez Dessewffy Sándor püspök 40.000, Csanád vármegye törvényhatósága 40.000 forinttal járult hozzá, Makó városa 25.000 forint értékű telket adott és a berendezés költségét vállalta magára. Az építéshez szükséges telket a volt sóház, akkori adóhivatal helyén – épületcsere és telekmegosztás révén – sikerült megszerezni 4264 négyszögöles nagyságban. A tervrajzok elkészítésével – a tankerületi főigazgató ajánlatára – Gerle Lajos szegedi építészmérnököt bízták meg. A részletrajzokat Gellér Béla, a helyi államépítészeti hivatal főnöke készítette. A kivitelezésre versenytárgyalást írtak ki. Három ajánlat érkezett: Mikó Vilmos és fia és Gerle Lajos, Vaskovics Antal ceglédi lakos és Rabelli Aladár szegedi lakos valamint Kovács Sándor hódmezővásárhelyi építész. A legkedvezőbb ajánlat Kovács Sándoré volt, sőt ő költségvetéséből négy és fél százalékot még elengedett, és az adóhivatal épületét ingyen elbontotta. Az alapkövet 1894. november 18-án helyezték le. Dessewffy Sándor püspök megnyitó szavai után Meskó Sándor alispán tartott ünnepi beszédet. „Legyen ez az épület a világosság forrása” – mondotta. A főgimnázium kétemeletes főépületből és egy földszintes tornateremből áll. Mivel a mellékutca hegyesszöget alkotott az akkori Sóház utcára, a minisztérium az épület sarkának lemetszését javasolta. Így a főépület hossza a mai Csanád vezér téren 63,8, a lecsapott sarok 3,4, a mai József Attila utca felől 21,5 méter; a tornaterem homlokvonala 23 méter. A főhomlokzatot csekély kiülésű közép- és sarokrizalit tagolja. Gellér Béla javaslatára – esztétikai okokból – a főbejárat mellé hasonló nagyságú kaput (álbejáratot) helyeztek. Így az épület földszinti tengelyképlete a szimmetrikus szerkesztési elvnek megfelelően alakult: 2 + 7 + 2 kapu + 7 + 2. Az eklektikus homlokzaton a vízszintes tagolóelemek kaptak nagyobb súlyt: a földszinti cementlábazat, az öv-, könyöklő- és koronázó párkány. A földszint és a rizalitok sarkai armírozva vannak. A tömeghatás monotonságát a sarokrizalitok fölötti süvegtetőzet és a középrizalit fölötti attika fal töri meg. Az oldalfolyosós, egysoros főépület 10,32 m széles. Gellér Béla a termek belmagasságát megemelte: a földszinten 15, az emeleten 40–40 centiméterrel. A földszinten helyezték el a természetrajzi, a fizikai és a kémiai szertárt, a kísérleti termet és az igazgatólakást; a fölső szinteken a tantermeket, az első emeleten a tanári szobát, az ifjúsági- és tanári könyvtárt, a másodikon a rajztermet. A főlépcsőn kívül készült a tornacsarnok felől melléklépcső, amely a pincétől a padlásig vezet. A pince dongaboltozatos, a többi szint födéme vasgerendák közötti téglaboltozat. A tetőzet cseréppel van födve, saroksüvegeké palával. A főépülethez csatlakozik a mellékutca felől a 9 m hosszú, 6,6 m széles tornacsarnok és egy 3 m széles tornaszertár. Az elmúlt száz évben a gimnázium a város szellemi életének meghatározójává vált. Az épület homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy az iskola növendéke volt 1920–1923-ban József Attila, 1921–1929-ben Erdei Ferenc. Az előcsarnokban 1978-ban helyezték el József Attilának Herczeg Klára szobrászművész alkotta bronz domborművét. 1995-ben, az iskola centenáriumi ünnepén utcatáblát helyeztek el a kezdeményező Dessewffy Sándor püspök emlékére.

.

dr. Tóth Ferenc

.