Napi infó:

Ma
2017. október 16., hétfő
Gál névnap van.




. . . .

Görög katolikus templom

.

Az 1740-es években Stanislavich Miklós püspök-földesúr Szabolcs, Bereg és Ung megyéből görög katolikus ruténokat (ruszinokat) telepített Makóra a mai Erdélyi püspök és Toldy (Nagy- és Kisorosz) utcába. 1851-ben a mai Szemere utcát és a Bajza utca egy részét Kis oláh utcának hívták. Imaház építésére 1747. január 6-án telket kértek a csanádi püspöktől. A kérvényt Pap Mihály kántor és Pásztorniczky Ferenc gondnok személyesen vitte Temesvárra. Stanislavich püspök még áprilisban eljött Makóra, és a vármegyei hatóság jelenlétében és egyetértésével kijelölte, és az egyházközségnek ajándékozta azt a területet, amelyen ma a templom áll. A vályogfalú, zsindelytetejű imaházat még abban az évben fölépítették. 1748-tól ebben végezték a liturgiát. A hagyomány szerint húsz makói görög katolikus hívő elszegődött két hétre kaszálni a mezőhegyesi kincstári birtokra. Munkájukért nem fogadtak el fizetést, azt kérték, a királynő segítse hozzá az egyházközséget téglából építendő templom létesítéséhez, kívánságuk valóra vált. A templom főbejárata fölött márványtábla hirdeti: ISTEN DICSŐSÉGÉRE / ÉPÍTTETTE / DICSŐ EMLÉKŰ MÁRIA THERÉZIA / CSÁ-SZÁR S KIRÁLYNŐ 1778-BAN / A GÖRÖG KATOLIKUS HÍVEKNEK. / BELSŐSÉG MEG-ÚJÍTTATOTT 1887-BEN. A két görög katolikus etnikum között ellentét, majd viszály kerekedett. A 18. század végén Hutza János plébános a déli oldalkapu fölé rutén nyelvű föliratot helyezett el, mely szerint a templomot a fölséges Mária Terézia királynő adományából a „magyar rutének” számára építették. Később ez nagyon ingerelte a helyi románokat, ezért Pák János paróchus a szöveget lefestette, de a rutének belopózva letörölték a festéket, láthatóvá tették a föliratot. Végül püspöki utasításra tüntették el a szöveget. 1778. október 13-tól (ónaptár szerint október 1-jétől) végeztek benne liturgiát. Drágos Mózes nagyváradi püspök Szűz Mária oltalmára 1786-ban szentelte föl. A zsindelyfödést 1844-ben a kánoni látogatás tűzveszélyesnek ítélte; elrendelte a cserépfödést és a toronysisak fölújítását. A mai bádog borítású, mozgalmas vonalú toronysisak ennek szellemében készült. A 30,×11,3 m nagyságú templom a reformkor végére a görög katolikusok kétezres lélekszámához kicsinynek bizonyult, ezért megfelelő nagyságú kórus építését kérték Lonovics József csanádi püspöktől, mint patrónustól. Ez 1878-ban épült meg toronyföljáróval és sekrestyével együtt.. Önmagában álló, egytornyú templom, késő barokk stílusban épült. A templomtest elé emelték a tornyot, amelynek sarkait a lábazattól a sisakig enyhe kiugrású, széles falsáv, lizéna tagolja. Sarkának élei le vannak kerekítve. A kellemes fény-árnyékhatást keltő kettős koronázó párkány a tornyon is körbefut. A változatos órapárkány szintén hangsúlyos. A nyílászárók szegmentívesek, az ablakok zsaluzottak, alul egyszerűbb, a harangoknál rokokó keretezésűek. A toronysisak szélesen kidomborodik. A torony gombján latin kereszt volt, újabban nyolcágú aranyozott kereszt. Az egyhajós templom oldalhomlokzatát 3–3 vakolatkeretes ablak tagolja, az apszist 1–1 ablak. A templomtest sarkai is lekerekítettek. A mai stukatúros, sík födém 1875-ben készült. A mennyezet eredeti festése ekkor megsemmisült, helyreállítását a hívek nem szorgalmazták, így a belső térnek sokáig egyetlen ékessége a díszes faragású rokokó ikonosztáz volt. 1887-ben villám csapott a templomba, ekkor az ikonosztáz is megsérült. Ikonjait ugyanabban az évben Gusztincsár Ferenc kántor hasonló nevű fia festette. Főoltára téglaépítmény, Drágos Mózes püspök nevével ellátott, befalazott ereklyés kővel, a liturgikus szabályoknak megfelelő szentségházzal. A mellékoltárt a hívek közadakozásából 1933-ban állították Kis Szent Teréz tiszteletére, az oltárképet Choma József festette. A templom elé 1886-ban korpusszal ellátott műkő keresztet állítottak.

.

dr. Tóth Ferenc