Napi infó:

Ma
2017. augusztus 17., csütörtök
Jácint névnap van.




. . . .

Képeslaptörténet

  • A képeslapkiadás története a kezdetektől.

.

A képes levelezőlap egy-egy időszak kortörténeti dokumentuma, kultúrtörténeti értékest képvisel. A képes levelezőlap jól tükrözi az adott kor ízlésvilágát, de sok hasznos adatot, információt szolgáltat a múlt iránt érdeklődőknek, kutatóknak is. Gyakran csak a régi képes levelezőlapokon találhatunk meg olyan épületeket, teljes utcákat, amelyeket azóta lebontottak, vagy teljesen átalakítottak. A régi utcaképek bemutatják a korabeli építkezési szokásokat, a települések életformáját, öltözködési, tárgyi kultúráját, a kereskedelmi, közlekedési viszonyokat.A képes levelezőlap „leszármazottjának” ötletét elöször Hecnrich Stephan, a német birodalmi posta főpostamestere 1865.november30-án vetette fel az Észak Német Posta Unió V. Karslruheni Konferenciáján. Javaslata, hogy a rövidebb közlemények számára levélboríték nagyságú nyílt levelet vezessék be, amelyet „postai lap”-nak (postlatt) nevezett. A javaslatot ekkor még elvetették, majd 1869.ben Dr. Emmanuel Herrmann foglalkozott újból a gondolattal. Kifejtette, hogy a levelek többsége csak rövid kívánságokat tartalmaz, melyekben semmiféle titok nincs, ezért olcsóbb, nyílt lapon is közölhető. A levelezőlap nehezen kivívott diadala után a képeslevelezőlap megszületése már sokkal könnyebben és gyorsabban történt. Persze az elsőség vitatott. A legelső képes levelezőlap készítőjét nem lehet egyértelműen meghatározni. Több országban is készült 1870-ben olyan levelezőlap, amelyre ráillik a mai fogalmak szerinti „első képes levelezőlap” megtisztelő cím. „A gyűjtők többség” August Schwarz oldenburgi könyvkereskedőt tartják a képeslap feltalálójának, aki 1870-ben egy német levelezőlap bal felső sarkára egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta. (Ekkor folyt a francia-porosz háború) Tehát a képeslevelezőlap születési évének 1870-et tekinthetjük. (Ezt fogadta el a Képzőművészeti Alap is, amikor az 1970-ben kiadott képes levelezőlapjaira rányomtatta: “100 ÉVES A KÉPESLEVELEZŐLAP“.) Ezzel indult el először Európában, majd az egész világon hódító útjára a képes levelezőlap. Kezdetben a képes levelezőlapok hátoldalát csak a címzésre lehetett használni, és ide ragasztották a bélyeget is. Az ilyen képeslapokat a gyűjtők szaknyelven „hosszúcímzéses” lapnak hívják. A kép a másik oldal negyedét, harmadát vagy felét foglalta el, a fennmaradó részre lehetett írni az üdvözlő sorokat. A magyar képeslapkiadás 1896-ban kezdődött, addig főleg német és osztrák kiadók látták el Magyarországot képeslapokkal. 1896-ban a Magyar Posta 32 lapból álló millenniumi sorozatot jelentetett meg, főként budapesti és történelmi témákkal, néhány vidéki tájképpel. A kiadott lapokról nem áll rendelkezésre semmilyen nyilvántartás. Az 1899-ben megjelent Képes Levelezőlap című szaklap is csak megközelítő számokat közöl, amikor ismerteti, hogy Budapestről mintegy 1800, a többi településről mintegy 2500 fajta képeslapot készítettek. A litografált eljárással készült lapok többségét külföldi kiadók készítették. A képeslapok nyomatai színes fametszetek és litográfiák. A sorozatot a Posner és Fia, Pesti Könyvnyomda Rt., Morelli budapesti nyomda készítették. A lapok bal oldalán a magyar korona képe van, a címzési oldalának felirata: „Magyar Királyi Posta Levelező-Lap”, kivételt képez két lap, melyeknek a címzési oldalán horvát nyelvű szöveg is van, és csak Horvátországban került forgalomba. A millennium évében több magánkiadó is megjelentetett képeslapokat. A századfordulóra megnőtt az illusztrációk mérete, alig maradt hely az írás számára, ezért gyakori, hogy az üdvözlő sorokat a képre is ráírták. Ez nagyon zavarta a képek látványát, ezért a 1904. novemberében a Posta Únió elrendelte a képeslap hátoldalának megosztását címzés és a rövid írás számára. A századforduló éveiben már az egész világon elterjedt a képeslap. Fotóműtermeknek és nyomdáknak jó üzleti lehetőséget biztosított az új divat. Termékei között vannak – mai szemmel nézve – művészietlen, naiv lapok is. Egyes kiadók úgynevezett fantázia lapokat forgalmaztak applikációkkal, (hajtincs, virágszirom) kollázsokkal igyekeztek különlegeset produkálni. A legnevesebb európai kiadók között említhetjük a Stengel CO drezdai céget, amely városi és művészeti lapokat egyaránt készített és Magyarországos is forgalmazott. A képes levelezőlapok készítése jelentősen összefügg a fotó- és nyomdatechnika fejlődésével. A legelső lapokat fotók – színes rajzok alapján készítették. A rajzokat litografált eljárással sokszorosították. Ahhoz, hogy az eredeti fotót is sokszorosíthassák, a nyomdatechnika fejlődésére volt szükség. Ez az új eljárás a fénynyomás volt, amelyet Magyarországon Divald Károly honosított meg. Hátránya volt, hogy csak 500-1000 darab közötti mennyiségeket lehetett készíteni egy nyomólemezzel. (Divald Károly fényképész 1865-ben állította fel Eperjesen az első magyar fotóipari műintézetét, melyet az 1890-es években Budapestre helyezett át, a IX. kerület Üllői u. 21 sz. alá. Közben a fotózásban is új anyagok jelentek meg, amelyek már alkalmasak voltak sokszorosított képek készítésére, így főleg a 20-as évektől egyre több „eredeti fotó” megjelölésű lap került forgalomba. A 30-as évektől viszont az offset eljárás indult világhódító útjára, és ma is vezeti a képeslap gyártási eljárás rangsorát. A két világháború közötti években néhány budapesti cég az egész országra kiterjesztette kiadásait. Ilyenek pl. Monostori György, Karinger, Knöpfmacher, Vasúti levelezőlap árusítás, Barasits J. és végül Weinstock Ernő. Ezek a nagy országos kiadók monopolhelyzetüknél fogva el is sorvasztották a vidéki magánkiadásokat. A második világháború után rövid ideig ezek a kiadók még működtek, de az államosításkor ezek is megszűntek, illetve egy országos állami kiadóvállalatba olvasztották be őket. Ennek fő reprezentánsa a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata lett. A rendszerváltás éveiben a kiadói állami monopólium feloldásra került, így mára ismét magánkiadók sokasága jelenteti meg a képeslapokat.

..

Pajor Klári

Képes-levelezőlap-gyűjtők egyesületének elnöke

.

                                        

                                           Hosszú címzés                                                                                   Osztott címzés