A Homonnai fényképész műterem

Homonnai Nándor 1904-ben Kolozsvárról érkezik, és Makón alapít családot. Ugyanebben az évben megkezdi fotográfusi tevékenységét, és rövid időn belül ő lesz a gyors ütemben fejlődő város legközkedveltebb fényképésze. Nem tudjuk, hogy kinél tanult, de az bizonyos, hogy egy kiváló mester tehetséges tanítványaként kifogástalan minőségű munkát végez, és hamar maga mögé utasítja a város többi fényképész műtermét. Sikerét bizonyítja, hogy műtermi munkáján túl a fontos városi események hivatalos megörökítője is ő lesz, sokat dolgozik a városnak, a vármegyének, újságoknak és egyéb kiadványoknak.

Szakmai sikere anyagi gyarapodást is jelent. 1915-ben a Deák Ferenc utca 3. szám alatt készen áll az új, korszerű műteremház, mely egyben a család otthona is lesz. A műterem forgalmát jól mutatja, hogy 1918-1919 körül a műterem újrakezdi a fotónegatívok sorszámozását. Ekkor több mint tizenkilencezer felvételnél tartanak, és 1936-ig ismét húszezernyi negatívlemezt sorszámoznak meg. Homonnai Nándor 1927-ben váratlanul elhunyt, de özvegye egy tehetséges, de személyében azonosítatlan fotográfus segítségével töretlen lendülettel látja el a várost fényképekkel. Sajnos, a negatívok 1904 és 1918 közé eső része néhány példány kivételével elveszett. 1919-től, az özvegy 1936-os haláláig készült negatívok jelentős része a makói József Attila múzeum gyűjteményébe került. Ez az anyag alkotja az 1990 és 1995 között feltárt hagyaték gerincét. Ehhez a gyűjteményhez tartozik még egy töredékes számozatlan egység, ami az 1944-es szovjet megszállásig tartalmaz műtermi felvételeket. A Homonnai műterem 1936-ig tartó 32 éves fennállása alatt negyven-, negyvennégyezer felvételt készített, és ha figyelembe vesszük, hogy egy negatívlemezről több, különböző méretű és kiállítású fénykép készült, nem lehet túlzás a százezresre becsült eladási példányszám.

Szűcs Tibor
a hagyaték feltárója