A városi bérpalota

A városi bérpalota helyén a püspöki uradalom magtára, a granárium állt. Mivel kezelője a kasznár volt, kasznárlaknak is nevezték. A dísztelen, ormótlan kasznárlak a jobbágyság eltörlésével elveszítette funkcióját, megjelenésében rontotta a főtéri környezetet.

A Speyer-kölcsönből épült bérpalotában szállodát, éttermet, kávéházat, hangversenytermet, magánlakásokat, üzlet- és hivatali helyiségeket kívántak létrehozni. A képviselő-testület a földszinten üzlethelyiségek, az emeleteken magánlakások kialakítása mellett döntött; a beépítetlen hátsófront a bővítés lehetőségét nyitva hagyta.

A kiviteli tervet Orth Ambrus budapesti műépítész készítette, a kivitelezésre hatvan pályázó jelentkezett. Makói viszonylatban emberpróbáló munkára Papp József makói vállalkozó ajánlatát fogadták el. Az építőmester tagja volt a város és a megye parlamentjének, elnöke és felvirágoztatója lett a városi Ipartestületnek, 1928-ban az Ipartestületek Országos Szövetségének elnökévé választották. A kivitelezés nyolc hónap alatt készült el, a bérpalotát 1927. november 1-jén adták át rendeltetésének.

A háromtraktusú neobarokk palotának főnézete az Újváros felöl érkezőt nyűgözi le. A hatalmas kupola és az íves homlokzat messziről fölhívja a figyelmet a pompázatos neobarokk épületre. Építőművészeti szempontból is szerencsés, hogy a két szárnyat csupán enyhe manzárdtető emeli ki. Meghatározó szerepe van a vízszintes tagolóelemeknek: az erőteljes fény-árnyék hatású koronázópárkánynak és az első emeleti övpárkánynak. A kettő közé eső két szintet függőleges oszlopok, stukkódíszes ablakkeretek kapcsolják egybe. A két szint vertikális összehangolása fokozza az épület monumentálisát. Az igényesen megtervezett és kivitelezett bérpalotáról Féja Géza Viharsarok c. munkájában találóan jegyezte meg: „A költekező esztendők emléke, rengeteg pénzt öltek bele.” Városrendezési tekintetben ezzel az épülettel vette kezdetét a főtér korszerű átépítése.

Az első artézi kutat — a Pásztor János alkotta első világháborús emlékmű elhelyezése miatt — 1929-ben a bérpalota melletti asszonypiacra, a Bakos sétányra helyezték át.

Dr. Tóth Ferenc

Főtéri piacrészlet az első makói artézi kúttal

Makó főtere mérnöki beavatkozás nélkül, spontán keletkezett. A Szegedi utca betorkollásánál képződött kisebb háromszögletű tér keleti irányban két másikkal bővült. A főtér mindenekelőtt piac- és vásártér volt, de már 1859-ben megépült a maga korában impozáns régi városháza tetszetős oromzattal, bástyákkal. A régi városházával átellenben tűnik föl az egykori Megyei Törvényszék kétszintes épülete, amely 1896-tól a városi rendőrég hivatala lett.

Az város első artézi kútját Soós Károly hódmezővásárhelyi kútfúró készítette. A mészkőből kivitelezett nyolcszögletes medence közepén a halat kezében tartő női vasszobrot Aradon öntötték. A fölirat hirdette: „Készítette Makó város közönsége az 1893. évben. E kút 120 mm belvilágú csövön 24 óránként 2000 hektoliter vizet szolgáltat.”

Dr. Tóth Ferenc

Iritz-söröző

Már a főtérről föltűnik a Hunyadi utcai eklektikus saroképület, Iritz Móric Miksa likőrgyáros, bornagykereskedő háza, amelyet sarokkupolája emel ki az átlagos polgárházakból. A kupola alatti PROFÉTA fölirat szimbolikus. A szeszgyáros jó üzleti érzékkel éttermet is nyitott. Pesten akkoriban a legelegánsabb éttermet Ritznek nevezték. A makói vendéglős — mintha nem a fővárosi nevet sajátította volna ki — a világ legtermészetesebb elnevezéseként értelmezte a magáét: az i-t hangsúlytalanná téve lett Makón az iRITZ.

József Attila 1922 őszétől Iritz Miksánál lett ötezer és egynehány koronáért házitanító. A foglalkozás után uzsonna is járt. Olykor kalács, tortaszelet, habos kávé. Iritz likőrgyárosnál töltött házitanítóságának hozadéka a Tanulmányfej (1922) című költeménye.

Dr. Tóth Ferenc

A Korona Szálloda főhomlokzata

A 18. századi nagykocsma, majd a helyén 1855-ben épült nagyvendéglő homlokzata is a mai szökőkút felé nézett, hiszen a piac meghatározó része a főtérnek erre a középső háromszögletű terére esett. Tömörkény István édesapja néhány esztendeig ezt a vendéglőt bérelte. A Korona abban az időben olyan volt, mint valami karaván-szeráj. Tömörkény erről így vallott: „Makón szerettem lenni, mint gyerek. A nagyvendéglő udvarának változatossága az ő különféle népeivel, medvetáncoltatókkal, torontáli sváb parasztokkal, akik franciául beszéltek, savoyard majmosokkal, gülbabás törökkel, a megyegyűlésekre érkező vidéki előkelő urakkal, mind-mind lekötötte a gyermeklélek figyelmét…”

A Korona Szálloda 1918-ig a csanádi püspökség tulajdona volt. Az épület sorsát Dessewffy Sándor püspök különös figyelemmel kísérte. Neki köszönhető, hogy 1905-ben elkészült mai főhomlokzat meghatározó része. Itt nyert elhelyezést a földszinti étterem és az emeleti nagy táncterem. Szeged felöl érkezőket ez a frekventált helyen álló, városképi jelentőségű épület fogadja. Elkészültével a szökőkút felé eső romantikus stílusú rész az együttes oldalszárnya lett; az új főhomlokzat tömegével, az emeletes díszteremmel vált hangsúlyossá. Az új eklektikus épület harmonizál a régi épülettel, de reprezentatívabb, látványosabb. Az övpárkány magassága nem változott, de a földszintre nagyméretű, kosáríves nyílászárók kerültek, az emeletre félköríves ablakok. A bővítés tervezője, Csorba József makói építőmester kitűnően ismerte a nyílászárók elhelyezésének ritmustörvényeit, a dísztermet ötablakossá formálta. Dessewffy püspök betegsége, majd korai halála miatt az épülettömb bal szárnya nem valósulhatott meg. A hiányzó oldalszárny helyett gondosan megtervezett kőkerítés épült.

Az 1929. évi bővítés már nem az eredeti tervek szerint készült el, építőművészeti tekintetben sokat rontottak rajta. A földszinti kosáríves nyílászárókat kisméretű, vízszintes záródásúra cserélték ki, a nagytermet hatablakossá alakították, ezzel vétettek a nyílászárók kiosztásának történetileg kialakult szabályának.

A díszterem jelentős rendezvények helye volt. 1937. február 28-án a Válasz irodalmi estjén Illyés Gyula, Veres Péter, Féja Géza és Erdei Ferenc itt ismertette a Márciusi Front programját. Október 3-án Ország és irodalom címmel rendeztek estet. 1938. február 6-án a Szép Szó estjén József Attilára emlékeztek, előadást tartott Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Reményik Zsigmond.

Dr. Tóth Ferenc

Magyar—Olasz Bank

A mai Posta utcát 1924-ben nyitották meg, ezzel a főteret összekötötték a Hunyadi utcával. A Magyar—Olasz Bank Rt. makói fiókjának palotája 1927-ben épült a Posta utca és a főtér sarán. A neobarokk épület legfőbb dísze az íves kupola volt. A bank a földszinten működött, Posta utcai szakaszán üzlethelyiségek, az emeleten szolgálati lakások üzemeltek.

Az 1930-as évek közepén Szőllősi Jenő (1893—1946) gyógyszerész vásárolta meg. Szöllősit 1939-ben párton kívüli programmal Makó országgyűlési képviselőjének választották, de a Képviselőházban a Nyilaskeresztes Párthoz csatlakozott. Szálasi Ferenc kormányában miniszterelnök-helyettes, a háború után a Népbíróság halálra ítélte. Házát és gyógyszertárát elkobozták. 1945 őszétől itt működött a Magyar Kommunista Párt makói szervezete.

Az 1970-es években városrendezési elgondolásból az épületet lebontották. Az attikadísz a múzeumba került.

Dr. Tóth Ferenc

Korzó, majd Nemzeti Szálló

A jó tömeghatású, kétszintes palotát 1892-ben a Makói Ipar- és Kereskedelmi Társulat építtette. A földszinten a bejárattól jobbra eső része a bank helyiségeit foglalta magába, balra a kávéház és az ebédlő helyiségeit alakították ki. Az emeletet hosszabb ideig az Úri Kaszinó bérelte, itt kapott helyet a ruhatár, könyvtár, olvasó, ebédlő, társalgó és a nagyterem. A befelé nyúló féltetős épületszárny is kétszintes volt, a szobákat oldalfolyosóra fűzték. 1927-től az Angol—Magyar Bank Működött asz épületben. Az Úri Kaszinó megépítése után a helyiségeket a Kereskedők Egylete bérelte. Az épület 1940-ben a Makói Gazdasági Hitelszövetkezet tulajdonába került, S. Bálint György elnök javaslatára háromszintes bérlakásokká alakították át.

Dr. Tóth Ferenc